A nagy triplázás éve(1999)

  2008.07.17. 21:37

 

 

Amikor Ferguson számára nyilvánvalóvá vált, hogy klubja 1998 tavaszán a bajnokságot és a kupát is elbukja, fáradt megtört hangon csak ennyit mondott: "Már bánom, hogy nem erőltettem még jobban Jesper Blomqvist szerződtetését!” A svéd középpályás nyilvánvalóan nagy bóknak tartja a nyilvánosságra jutott mondatot, mégis a Man United híve számára ez többet jelentett egy szimpla átigazolásnál. Valami olyasmit, mint amikor a főnök rájött arra, Cantona távozása, Giggs és Keane gyakori sérülései miatt nem támaszkodhat kizárólag a klub nevelt játékosaira. Világos volt, Ferguson mindent megtesz a nyáron azért, hogy minden csapatrészben megerősítse az egyébként sem gyenge keretet. A skót menedzser összesen 27.75 millió fontot emelt le a klub bankszámlájáról. Még szinte el sem ült a duplázást köszöntő mámorító öröm a Highburyben, amikor a Man United már meg is tette az első lépést a trón visszaszerzése érdekében. Ferguson úgy gondolta, itt az ideje, hogy a csapat veterán Gary Pallister helyére világklasszis középhátvéd kerüljön. Bryan Robson Middlesbroughja 2.5 milliót ajánlott fel Pallisterért, így Fergusonnak nem kellett garasoskodnia. Különben is, ma már világos: annyit költött. Amennyit akart. Egy volt a lényeg, valóban erősödjön a keret. Amikor Ferguson bejelentette, hogy 10.75 millió fontért leigazolja Jaap Stamot, a PSV hátvédjét, kevesen gondolták, hogy a United egyik legjobb befektetését csinálta meg. Sokkal inkább kétkedve fogadták a hírt, és sokallták az összeget. Stam egy volt a csak a jó hátvédek közül, de vételi árával a világ legdrágább védője lett. Ferguson azonban bízott a döntésében, eltökélt, határozott volt. Ugyanolyan, mint amikor Jesper Blomqvistot leigazolta a Parmaból 4.4 millió fontért. A csatársor acélosítása nem ígérkezett könnyűnek. Ferguson több héten keresztül tárgyalt az Aston Villa vezetőivel, amíg végre megszületett a megállapodás: a bajnoki idényben meglepően jól kezdő gárda hajlandó volt lemondani legjobban termelő csatáráról, Dwight Yorkeról. A játékos sietett leszögezni, hogy gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy az Old Traffordra kerül. Azt azonban nem tudhatta, legfeljebb remélhette, hogy milyen Pazar szezon áll előtte. Ráadásul nem jött éppen jó pillanatban: az United kétségbeejtően kezdte az 1998/99-es szezont. Az Arsenal a Charity Shielden „tönkreverte” a trónfosztásra készülő vörös ördögöket a Wembleyben. A háromgólos vereség megfelel a játék képének… Ugyanis rossz formában volt a csapat. Az Old Traffordon – a bajnoki nyitányon – például kétgólos előnyt adott a Leicester Citynek. Teddy Sheringham fejesgólja és David Beckham 90. percben szerzett szabadrúgása legalább a vereség szégyenétől megmentette a csapatot. De ki fogadott volna ekkor arra, hogy az év végén három trófea is bekerült a klub vitrinjébe? Ferguson egyelőre azzal volt elfoglalva, hogy ki fog gólt lőni a csapatában. Merthogy a Man United az Upton Parkban a West Ham United ellen, majd a LKS Lóds elleni Bajnokok-ligája selejtezőben sem tudott gólt rúgni. Londonban a közönség megállás nélkül tüntetett David Beckham ellen, emlékezve az argentinok elleni butaságára. Két nappal a lódsi selejtező után az UEFA kisorsolta a Bajnokok-ligája őszi menetrendjét. Fortuna nem kedvezett a manchesterieknek, a Bayern és a Barcelona is ellenfélül jutott. A negyedik csoportrészvevő a Bröndby – Schmeichel korábbi csapata – kisebb falatnak tűnt. Mindenesetre Martin Edwards, a klub elnöke nem tört össze az ellenfelek nevének hallatán: „Ha már egyszer belevágtunk, menjünk a nehezebb úton…” – mondta, merthogy úgysem akadt más lehetőség. Meg különben is: mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy szimpla napokat él a klub. Akkoriban jelentették be, hogy Rupert Murdoch illetve a BSkyB megvásárolná a Manchester Unitedet. A 623.4 millió fontos vételi ajánlat egyszerűen visszautasíthatatlan volt. Martin Edwards közölte a nyilvánossággal, hogy az elnökség hajlandó eladni a klubot. Nem túlzás, kitört a botrány. A szurkolók sírtak, követelőztek, protestáltak. Végül az üzletből nem lett semmi, persze nem a fentiek miatt. A pályán nagyobb sikereket ért el a United. Az újonc Charlton Athleticet 4-1-re verték, ami megfelelt az erőviszonyoknak, mégis meglepetést keltett. Alan Curbishley legénysége addig veretlen volt a bajnokságban. A londoniak vezettek az Old Traffordon is, de aztán Yorke és Solskjaer is két gólt rúgott. Yorke amúgy is kezdte törleszteni az árát: A Coventry ellen is gólt lőtt. A hazai fronton kezdett jól állni a csapat, a nemzetköziben meg remekül kezdett. A Barcelona elleni mérkőzés szünetében 2-0-ra vezetett Giggs és Scholes góljával a United. Ám a fordulás után rákapcsoltak a katalánok is. Előbb Anderson szépített, majd Giovanni értékesítette a Rivaldo által kiharcolt 11-est. David Beckham szabadrúgásával ismét vezetett a Manchester, de a végén Luis Enrique ismét egyenlített 11-esből. Az esetnél kezező Nicky Buttot még ki is állította a játékvezető… Ferguson a meccs utáni sajtótájékoztatón vehemensen támadta a bírót. Az UEFA meg akarta büntetni, de végül nem tette. Ferguson nem csak a játékvezetőre, hanem a védőire is mérges volt. A csatárok gólképességével nem volt gond, a védőkkel annál inkább. Főleg az után, hogy a Highburyben egy hármast kapott a csapat, s Butt négy napon belül másodszor kapott piros lapot. Pedig az „ágyúsok” egyáltalán nem kezdték jól az idényt. Sűrűsödtek a gondok a pályán, de főleg a pályán kívül. A szurkolók indulatai nehezen csillapodtak a klub eladásával kapcsolatban, s még az sem hűtötte le őket, hogy Bernie Ecclestone megerősítette, esze ágában sincs túllicitálni Murochot. A klubért aggódóknak csak némi gyógyírt jelentett, hogy a kilencvenes évek legjobb manchesteri légiósát Peter Schmeichelt és Eric Cantonát beválasztották a Carling Premiership Hall of Fame-jébe. Mert jöttek az újabb idegeskednivalók. Előbb John Gregory, az Aston villa menedzsere akarta visszaadni Yorke vételárának nagy részét, körülbelül 10 millió fontot ajánlva Andy Cole-ért. Aztán a Crystal Palace jelentkezett be Teddy Sheringhamért. Ferguson a második érdeklődő után megunta a dolgot és kijelentette, hogy egy támadója sem eladó! A Liverpool ellen mindig nagy csatákat vív a Manchester United. Nem volt ez másképp most sem. A belső bajokkal küzdő „vörösök” viszonylag jól tartották magukat, egészen addig, amíg Denis Irwin nem értékesítette a büntetőt, majd Scholes nem talált a kapuba. 2-0 lett a vége. A Barca elleni hazai döntetlen után tilos volt kikapnia a Manchesternek a müncheni Olimpiai stadionban. A Bayern már a 11. percben vezetést szerzett Elber lesgóljával…A vörös ördögök azonban nem rogytak össze, David Beckham Pazar átadásából Dwight Yorke már az első félóra végén egyenlített. A második félidő elején Scholes még a vezetést is megszerezte, a Bröndby elleni vereség után vesztésre álló Bayern kétségbeesetten támadott. Schmeichel két nagyszerű védésével megőrizte a vezetést, ugyanakkor az utolsó percben éppen az ő hibája miatt került Teddy Sheringham fejéről a hálóba a labda. Ilyen (is) a kapussors. A dán óriás a mérkőzés után két hét pihenőt kért hasi fájdalmai miatt. Ferguson nem örült a hírnek, ugyanis tartott a következő bajnokitól, a Southampton elleni meccstől. A csapat az előző 3 évben kilenc pontot hagyott a The Dellnek nevezett stadionban. A „szentek” 3-1-re, 6-3-ra és 1-0-ra nyertek a csapata ellen. Most ugyan sereghajtó volt a Southampton, de azért az ördög nem alszik. A vörös ördög meg különösen nem! Ezúttal Yorke és Cole is megrúgta a maga gólját. 3-0-lal a gárda felugrott a második helyre a bajnoki táblázaton. Pihenni azonban nem volt idő, az angol ligában nincs könnyű meccs. A Wimbledon „ütő-rúgó gengszterei” ellen Ferguson kénytelen volt hat játékosát is pihentetni. A csapat azonban így is rúgott egy ötöst a „teniszezőknek”. Hármat vállaltak a „csoki-fiúk”, kettőt Yorke, egyet Cole, és még Beckham valamint Giggs is beköszönt. Mit számított már Jason Euell becsületgólja… Október közepére a csapat ázsiója olyan magasra nőtt, m int amilyen Cantona visszavonulását követően még egyszer sem. Franz Beckanbauer a Bröndby elleni 6-2-es győzelem után profetikus kijelentést tett: „Ha a Manchester így játszik tavasszal, szerintem megnyerik a Bajnokok-ligáját. Minden mérkőzésen szereznek két-három gólt, ahhoz túl erős a védelme, hogy ez ne legyen elég a sikerhez” – mondta a rivális bajorok elnöke. A vörös ördögök három meccset játszottak még október utolsó hetében. A Derby County elleni idegenbeli 1-1 után otthon legyőzte a csapat a Buryt a Ligakupában, majd leckét adott az Everton saját pályáján (4-1). A csapat hat mérkőzésen 16 pontot szerzett 1998 októberében. Fergie boldogan mondta csapata mezszínére is utalva: „Ez volt a vörös október.” Legénysége novemberben sem adta sokkal alább. A Bröndby az Old Traffordon csak kereste a labdát (5-0), egy nyári előkészületi meccset is belevéve a Man United 270 perc alatt 17-2-vel zárt a dánok kirakatcsapata ellen. A Newcastle elleni, otthoni 0-0 után a Nottingham (ligakupa 2-1) és a Blackburn (3-2) is bánta a vörös ördögök jó formáját. Időközben a pályán kívül is érdekes dolgok történetek. Peter Schmeichel bejelentette, hogy az év végén visszavonul. A kilencvenes évek egyik legjobb portása a távozás mellett döntött. Közben – az Ajax példáján felbuzdulva – a klub vezetősége fiókcsapatok megvásárlásán fáradozott. A belga második ligás – 1993-ban még KEK-döntős – RFC Antwerppel tető alá hozták a szerződést, míg az ausztrál Adelaide Sharksszal is tárgyalások folytak. Nem sokkal később három fiatal (Danny Higginbotham, Ronny Wallwork és Jamie Wood) átköltözött a csatorna túlpartjára, az Antwerpet erősíteni. Schmeichel hibái miatt elment a következő bajnoki (1- 3 a Sheffield ellen), de nem volt idő keseregni, mert következett a Barcelona elleni Bl meccs. Négy évvel korábban játszott már a Manchester a Nou Campban, akkor 4-0-ra kikaptak. A meccs 3-3 lett most, ugyanúgy, mint az Old Traffordon. Az angolok a továbbjutás küszöbére érkeztek, a katalánok viszont kiestek. A hónap utolsó mérkőzése a Leeds elleni, hazai bajnoki volt. A két szurkolótábor a hatvanas évek végi rivalizálása óta masszívan utálja egymást. Most viszont nem egymással, hanem a játékkal voltak elfoglalva, mert kiváló meccsen nyert a Manchester 3-2-re. Ferguson nagyon elégedett volt a társaságával. A pocsék augusztusi kezdés után három hónap alatt 18 mérkőzést játszott a csapat, és ebből mindössze kettőt bukott el. Lehet, hogy a nagy menetelés ki is tikkasztotta a játékosokat, mert az esztendő legmélyebb hullámvölgyébe kerültek decemberben. Nyolc mérkőzésből csak egyet, az élvonalhoz képest méltatlanul gyenge Nottinghamet győzték le. Kiestek a ligakupából (Tottenham 1-3), megszakadt a háromnegyed éves hazai veretlenségi sorozat (2-3 Middlesbrough), sem az Old Traffordon, sem a Stamford Bridgen nem bírt a Chelseavel (1-1, 0-0), s nem tudta megverni bajnoki mérkőzésen sem az Aston Villát (1-1) és a Spursöt (2-2) sem. Hogy milyen kaliberű meglepetések csúsztak a fenti eredménysorba? A Boro például 1930 januárja óta nem nyert az Old Traffordon, a védelem 1992 óta nem kapott ennyi gólt… Bryan Robson piros-fehérei ellen ráadásul nem is Alex Ferguson dirigálta a csapatot. A főnök családi gyász miatt hazautazott Skóciába, a gárdát a december elején a Blackburnhöz távozott Brian Kidd helyét átvevő Jimmy Ryanre bízta. Szegény újoncnak nem volt szerencséje, beleszaladt a vereségbe, még ha ez aligha rajta is múlott. Ez volt az utolsó vereség az 1998/99-es szezonban. A sok ürömbe egyetlen öröm vegyült. A Bayern elleni hazai döntetlennel – csoportmásodiként -, továbbjutott. Bő két héttel a bajnokok-ligája győzelem után Bryan Robson Middlesboroughja visszatért az Old Traffordra. Az év első mérkőzését – hagyományosan -, az FA kupa harmadik fordulójában játszották a csapatok. Az első félidő után úgy tűnt, hogy Robbo megint kitalált valamit. Andy Townsend góljával vezettek a vendégek. A második félidőben azonban már nem viccelt a MU. Cole egyenlített, aztán Irwin bevágott egy tizenegyest, majd az utolsó pillanatokban Ryan Giggs megadta a kegyelemdöfést. Szépen kezdődött az év, és szépen is folytatódott. A West Ham United kapott egy négyes az Old Traffordon (4-1), aztán a Leicester City is megismerte a csapat erejét (6-2 idegenben!). Yorke belőtte első mesterhármasát új csapatában, aztán Cole még hozzátett kettőt, végül Stam is megszerezte első manchesteri gólját. Hibába jött lendületbe a csapat, a Liverpool elleni FA-kupa meccstől féltek. A vörösök ugyan gyengélkedtek, de tudta mindenki, hogy az Old Trafford gyepére lépve megacélozzák magukat. Michael Owen fejesével már a harmadik percben vezettek. Hiába támadott a Manchester úgy tűnt, el vannak átkozva. Roy Keane háromszor is a kapufát tesztelte, negyedik alkalommal pedig Paul Ince a gólvonalról vágta ki a labdát. A végén azonban a 89. percben Yorke egyenlített, meri gondolatban elkönyvelte mindenki, hogy visszavágó lesz Solskjaer a 91. perben továbbjuttatta a MU-t. Alig öt nappal azután, hogy visszautasította a West Ham ajánlatát... Pontosan egy héttel a Liverpool elleni diadal után Charlton Athleticnél vendégeskedett a Man United. A csapat 42 év után látogatott el újra a "Völgybe" (The Valley). A 89. percig most sem tudott gólt lőni. Mert Dwight Yorke ezúttal az utolsó előtti percre tartogatta a gólocskáját.. Az idegenbeli 1-0-lal a Manchester United átvette a vezetést a bajnoki táblázaton. Az idénybe először nézhetett le a teljes mezőnyre. Alex Ferguson boldogan mondta: "Ha vezeted a tabellát, nyugodt lehetsz afelől, hogy valamit jól csinálsz. Mi, azt hiszem mostanában sok mindent jól csinálunk..." Mi az hogy! Dwight Yorke újabb gólja elég volt a Derby County elleni hazai győzelemhez, de nem csak ezt nyerte a csapata a "kosoknál". A mérkőzés után Ferguson bejelentette, hogy minden bizonnyal leszerződteti Steve McLarent az edzői stáb élére. Ez volt az a meccs, ahol Ryan Giggs megint súlyosan meghúzódott, s ez némi riadalomra adott okot a klubon belül. A walesi szinte napra pontosan egy évvel korábban, ugyancsak a Derby elleni negyeddöntőben megsérült, s nem tudott játszani a Bl negyeddöntőjében. Sokan tartották, 1998 tavaszán ezért esett ki a MU a francia Monaco ellen. De nem volt sok idő keseregni, február 6-án következett a Nottingham elleni fellépés a City Groundon. A dátum a Manchester Unitednél mindig szomorú: a müncheni tragédia napja. A csapat gólfesztivállal, a Premier League történetének legnagyobb különbségével, 8-1-re kiütötte az ellent. A meccs kapcsán nem Yorke és Cole duplájára emlékeznek sokan, hanem Ole Gunnar Solskjaerra, aki 600 másodperc alatt mesternégyest hintett. A harmadik vonalbeli Fulham ellen nem lehetett kétséges a csapat FA-kupa diadala. De az angol kupák valóban óriásölők tették a világ első számú kupasorozatává. A 48. születésnapját ünneplő Kevin Keegan által dirigált londoni gárda a Southampton és az Aston Villa legyőzése után meglepően jól tartotta magát. A mérkőzés egyetlen gólját Andy Cole szerezte, akit Ferguson 1995-ben hétmillió fontért vett meg Keegan akkori csapatától, a Newcastle Unitedtől. Február 17-én az Arsenal ellen hatpontos rangadót játszott a gárda az Old Traffordon. A nagy formában lévő Nicolas Anelka az ágyúsoknak megszerezte a vezetést, majd Dwight Yorke 11-esből egyenlített. Andy Cole legalább a döntetlent kiharcolta a góljával. "Győzelmet érdemeltünk volna, jobbak voltunk a mérkőzés nagy részében". kesergett Ferguson, viszont annak örült, hogy sorozatban ötödik alkalommal nem kapott ki csapata első számú mumusától. Nem volt sokkal könnyebb Coventry City elleni mérkőzés sem. Gordon Strachan, az "égszínkékek" főnöke jól ismeri a Manchester Unitedet. S főleg Alex Fergusont. A visszatérő Ryan Giggs a 78. percben szerezte a mérkőzés egyetlen gólját. A Soton ellen ugyancsak a 78. percben esett a meccs első gólja. Roy Keane gólja után négy perccel Yorke is meglőtte a magáét és 2-1-re nyert a United. Március elején már nagyon jól állt a Man United. A klub lelkesebb hívei először kezdtek el a triplázásról beszélni. Főleg az után, hogy a 60 gólt termelő csatártrió (Cole, Yorke, Solskjaer) legjobb gólvágója, Yorke kettőt vágott az Inter elleni hazai Bl negyeddöntőn. Mindazonáltal az olasz bajnokságban szenvedő Internek balszerencséje volt. Legalább egy gólra jók voltak, de Schmeichel kétszer is bravúrral védett, majd Hening Berg a gólvonalról tisztázott. Schmeichel Manchesterben kétszer is "legyőzte" Nicola Ventolát, aki a San Siroban egyszer mattolta. Ám a csereként beálló Paul Scholes góljával a MU megtartotta tavaszi veretlenségét. A sűrű program miatt a két Inter elleni meccs közé három hazai mérkőzés is bezsúfolódott. A MU kétszer játszott a Chelsea ellen a kupában, valamint a Newcastle-el is játszott. Ősszel kétszer is találkozott a MU a Chelseavel, és mindkétszer döntetlen lett. Március 7-én az Old Traffordon is. Ennek Vialli örült a jobban, de a visszavágón remekelt a Manchester. Schmeichelnek nem lehetett gólt lőni, Dwight pedig mindkét félidőben "kedveskedett" egy góllal a vendéglátóknak. A St’ James Parkban, a Newcastle ellen a "Nagy Péternek" már nem volt olyan jó napja, a perui Norberto Solano szabadrúgása bevitte a kezét a kapuba. Andy Cole azonban megfordította az állást hajdani kenyéradói ellen. Két góljával három ponttal lett gazdagabb a MU. A vörös ördögök a hónap utolsó mérkőzésén könnyedén legyőzték az Evertont, s aztán kasszát csinálhattak. Három vasat tartottak a kezükben, miután 90 nap alatt félelmetes sorozatot produkáltak: tizenhét mérkőzésükből csak hármat adtak döntetlenre. Ehhez képest április szeszélyesebben indult: a Wimbledon az Arsenal és a Juventus ellen is "csak" döntetlenre futott. A Juve elleni volt a legmelegebb. Nagyon jól játszottak az Old Traffordon. Antonio Conte megszerezte a vezetést, s a folytatásban is alakítottak ki helyzeteket. Már túl jártak a 90. percen, amikor Ryan Giggs egyenlített. Az Arsenal ellen sem alakultak könnyen a dolgok, de az első Villa Parkban lejátszott 0-0 után a visszavágón már 2-1-re nyertek. Megszakadt az átok, a Man United több, mint két év után legyőzte a londoniakat. Közben visszavágott a gárda a Sheffieldnek a Hillbroroughban elszenvedett verségért (3-0), majd legyőzte idegenben a Juventust 3-2-re Pazar mérkőzésen. Az olaszok elsősorban Pippo Inzaginak köszönhetően már a meccs elején 2-0-ra mentek. A tizenegyedik percben... Ilyen hátrányban a legtöbb csapat arra törekszik, hogy minél kisebb vereséggel megússzák, ám Alex Ferguson támadásba küldte övéit. A 34. percben már 2-2 volt. Előbb Roy Keane, majd Dwight Yorke küldte Peruzzi labdáját a kapuba. Ferguson csillogó szemekkel mondta a meccs után: "Ez volt a legjobb félidő menedzseri pályafutásom során!" Lehet, de a második sem volt zsenge. Carlo Ancelotti, A Juve edzője nem véletlenül mondta a találkozót értékelve, hogy a korai vezetéstől túlságosan megnyugodott a csapat, azt hitte már megnyerte a mérkőzést. A manchesteriek az egyenlítést követően már nem adták ki a kezükből a kezdeményezést. A 84. percben Yorke és Cole még összehozta a győztes találatot is. A kupaelődöntő sikere után újra a bajnokságra készült a csapat. A kissé fáradó vörös ördögök döntetlent játszottak a Leeds Uniteddel, Liverpoollal és a Blackburnel, viszont megverték a Middlesbrough gárdáját. Május 16-án az utolsó mérkőzésre készültek. A képlet egyszerű volt: ha nyer a csapat, akkor hét éven belül ötödször is bajnokok lesznek. Ám az ellenfél a Spurs volt, az a csapat, amelyik kiverte őket a Ligakupából, amely ellen a MU a decemberi bajnokin sem tudott nyerni, s amely soraiban ott van az év játékosa, bizonyos David Ginola. Nem tűnt sétagaloppnak a meccs, főleg, mert Les Ferdinand góljával vezettek is. Ezután jöttek a vörös ördögök. David Beckham és Andy Cole is szépségdíjas gólt szerzett, amivel a Manchester United megszerezte a bajnoki címet. Hat nappal ezután a csapata a Wembleybe volt „hivatalos” a Newcastle elleni FA-kupa döntőre. A szarkáknak nincs szerencséjük a kupadöntőkkel, hiszen 1998-ban is és 1999-ben is 2-0-ra kaptak ki az aktuális bajnokcsapattól. A Manchester Unitednek talán egy rossz perce volt a mérkőzésen: a 9. percben Roy Keane megsérült és le kellett cserélni. A helyére beállt Teddy Sheringham szinte az első labdaérintéséből gólt szerzett. Négy nappal később, május 26-án játszotta a gárda a Bajnokok-ligája döntőjét. Stílusosan Matt Busby születésnapján! Ez volt a csapat 7. fellépése ebben a hónapban. Ám később az "első kilencven perc" gyenge játékáról beszélve Ferguson egyszer sem hivatkozott a játékosai túlterheltségére, kimerültségére. Nem szentségtörés kijelenteni, hogy a vörös ördögök korántsem brillíroztak a 90 perc során. Mario Basler már a 6. percben megszerezte a vezetést – tulajdonképpen Schmeichel hibájából -, s azt követően hiába próbált az angol gárda sebességet váltani nem sikerült. Beckham és Giggs idegenül mozgott a számára szokatlan helyen, Blomqvist pedig nem találta fel magát a pályán. Elől a valóban két extraklasszis csatár egymást múlta alul. Dwight Yorke és Andy Cole még helyzetig sem jutott. Alex Ferguson ugyan megpróbálta a szünetben felrázni együttesét: "Ott van tőletek két méterre a kapu, tehát elég közel vagytok hozzá. Az ember egy másodperc alatt megteheti ezt az utat. Nektek van rá 45 percetek, de ha így folytatjátok, kevés lesz..." Nem sok sikerrel. A második játékrészben a németek fölényben játszottak, Scholl és Janker is eldönthette volna a trófea sorsát. Münchenben ugyanúgy áhítoztak rá, mint Manchesterben, a Bayern 23 éve nem nyerte meg a kupát. Aztán elkövetkezett az utolsó két perc. Tulajdonképpen a hosszabbítás 120 másodperce. Ne legyünk kicsinyesek, kisebb, egyszerűbb történetekből is írtak már drámákat, vagy készítettek többórás mozifilmet. Clive Tyldesley, az angol kereskedelmi televízió, az ITV riportere már kínjában tréfálkozott. Harminc másodperccel a rendes játékidő letelte előtt azt mondta, rajtuk angolokon már csak az segít, ha a negyedik partjelző nem két, hanem húszperces hosszabbítást jelez. Valóban kilátástalannak tűnt a Manchester United helyzete. Ron Atkinson, a szakkommentátor – a Manchester korábbi menedzsere – még hozzátette, hogy a bíró keveset fog hosszabbítani, mert alig volt ápolás. S aztán megkezdődött a csodák csodája, a drámák drámája: 90:00: Gary Neville nagy bedobásainak egyikére készül. A negyedik bíró ebben a pillanatban felmutatja, három percet játszanak még a csapatok. 90:02: A partdobása után az egyik Bayern-védőről kijön a labda. David Beckham megszerzi, aztán jobbra tolja. 90:20: Gary Neville beadása jónak tűnik, de Effenberg szögletre tisztáz. 90:26: David Beckham rúgja a szögletet. A világ legjobban beadó játékosa most is pontos. Az előrehúzódó Schmeichelen megpattan a labda, Yorke irányába. A középre tartó labdát megpróbálják a bajorok tisztázni. 90:32: A labda Giggsig jut. Giggsy visszaküldi. 90:36: a kis walesinek akadt már ennél jobb beadása, fontosabb még soha. Teddy Sheringham ugyanis a legcsekélyebb hezitálás nélkül a kapuba küldi a labdát, s ezzel kiegyenlít. 90:45: Olvier Kahn lest reklamál, az angolok ünnepelnek. 91:26: közel egy perc telik el az újrakezdésig. 91:39: A németek megpróbálnak támadni, de az United védelme könnyűszerrel meghiúsítja a próbálozást. 91:54: Solskjaerhoz kerül a labda. A ghánai Kuffour ott áll mellette, s ki tudja kényszeríteni szögletre. 92:05: Beckham rohan a sarokrúgáshoz, középen mindenki helyezkedik. Schmeichelt kivéve, a kapus talán maga sem hisz abban, hogy értelme lenne előrevágtázni. 92:15: Beckham bal lábával kanyarítja be a szögletet. Teddy Sheringhamet veszi célba. A veterán válogatott csatár jobbra bólintja a labdát. Beférne a sarokba, vagy elcsorogna a kapufa mellett? Ki tudja? Már nem is fontos! Egy göndör hajú srác ugyanis kitépi mezét őrzője, Kuffour kezéből és jobban bepofozza a labdát a kapuba. 92:17: A Manchester United 2-1-re vezet! Világos nincs idő már az egyenlítésre. A németek leforrázva állnak a pályán a földre roskadnak. Lothar Matthaus, akinek élete álma volt a Bajnokok-ligája elnyerése, a kispadon sírással küszödik. 92:20: Peter Schmeichel – anélkül, hogy tudna róla – Grosics Gyulát utánozza. Igaz ő nem cigánykereket hány, hanem szaltózik a kapuja előterében. 93:26: A Bayern újra kezdi a játékot. 93:36: Collina játékvezető lefújja a futballtörténelem legdrámaibb döntőjét.... S e pillanattól kezdve az angolok eufórikus állapotban ünnepelnek. Alex Ferguson elveszíti a szemüvegét, aztán bemegy az öltözőbe. Rajta kívül csak Sir Bobby Charlton van ott. Nehezen bírnak a könnyeikkel: "Nem hiszem el, ez hihetetlen!" – mondja a menedzser, s a hajdani csillag éppúgy tudja, mint ő, ilyenkor nem tud szónokolni az ember. Aztán Sir Bobby belekezd: "Azt hiszem, ez meg volt írva valahol. Hogy Sir Matt Busby születésnapján játszunk, hogy az egész szezonban ilyen sok gólt szereztünk az utolsó pillanatokban, hogy sikerült most is." Aztán visszament az ünneplők közé. Ferguson Lennart Johannsonnal az UEFA elnökével találkozik. Fergie bevallja neki, hogy már kész volt a kérdésre, arra az esetre, ha az elnök gratulál azt ezüstéremhez. Azt akarta kérdezni, hogy mit gondol, nyer-e valaha a Manchester United kupát... A svéd futballvezérnek jobb története volt: amikor leindult a páholyból, még a Bayernnél volt az előny. Mire leért a díjátadáshoz, a Manchester kiegyenlített. Miután úgy számított, hogy hosszabbítás következik visszament a páholyba. Így Solskjaer gólját sem látta... Egyik gólt sem látta, nem is érti, mi történt. Így volt az utóbbi több mint százezer néző a Nou Campban, s – becslések szerint – kétszázmillió a tévékészülékek előtt...